De la Motte- kastély téli nyitva tartása :

A hét minden napján 11.00- 17.00- ig idegenvezetővel látogatható. Idegenvezetés indul: 11.00, 13.00, 14.00, 15.00, 16.00

A fenti nyitvatartás érvényes: 2017. 04. 01-ig.

Bejárat a TÜNDÉRKERT HOTEL  felől! A belépők is itt válthatók meg.

Belépődíj: 1000 Ft/teljes árú, 500 Ft/kedvezményes (diákjegy 18 éves korig) 4 éves kor alatt ingyenes. Noszvaj Kártyával 50% kedvezmény!

A belépőjeggyel az ÚJRA MEGNYITOTT ANGOLPARKOT is látogathatják!

Csoportok részére bejelentkezés: 30/ 588-5744,  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.   

Szeretettel várjuk Önöket!

 

A De la Motte-kastély a magyar kastélyépítés miniatűr remeke, késő barokk, copf stílusban épült 1774-78 között. Építtetője, Báró Szepessy Sámuel később eladni kényszerült gróf Almásy Antal özvegyének, báró Vécsey Annának. A kastély közkeletű elnevezése az ő második házasságából származik: férje de la Motte ezredes Mária Terézia udvarából, neki tulajdonítják a kastély belső franciás díszitését és utalásait. Tervezője lehet Fellner Jakab vagy maga a kivitelező Povolni János. A falfestmények Kracker János Lukács és Zach József, Szikora György valamint Lieb Antal munkái.

A kastélyt nagykiterjedésű park ú.n. angol kert övezi.

Cím: 3325 Noszvaj, Dobó út 10.

 

A kastély története

A kastély a község délnyugati peremén kőfallal bekerített 25 hold kiterjedésű parkban fekszik, homlokzatával a keleti utcafrontra támaszkodó, részben emeletes és XVI. Lajos stílusában (késő barokk) épült. Parkjában megtalálhatók a különböző fakülönlegességek és díszcserjék a tiszafától az oszlopostölgyig, a különleges akáctól a liliomfáig. Parkja a korai angolkertek közé tartozik, amelyet az épület mellett és tengelyesen a kastélyra komponálva alakítottak ki. 1774-1778 között, feltehetően Povolni János tervei szerint a Szepessy család építtette a kastélyt. 

A kastélyról először 1779-ben báró Szepessy Sámuel birtokainak összeírása alkalmával olvashattunk hiteles adatokat: "Noszvajon van egy újonnan épített épület, két contignátiós rezidenciális ház (kétszintes kastély), amelynek építése még nem fejeződött be egészen, díszes és kényelmes, lakóház céljára nagyon alkalmas épület, szilárd anyagból, zsindelyes, tágas udvarok részben körülkerítve erős fallal, ehhez csatlakozik virágos és gyümölcsös kert. " 

Az építtető hiteles voltát bizonyítja személyes vallomása, amelyet 1782. október 16-án tett az egri káptalan előtt abból az alkalomból hogy elkészült kastélyát Vécsey Annának, de la Motte Antalnénak eladta, a hozzá tartozó külső és belső tartozékaival, kocsmával, malommal, mészárszékkel, legelővel, szőlővel, szántófölddel, tehát az összes haszonbérlettel és épületeivel 11 ezer forintért. A kastély eladásának indoka Szepessy Sámuel édesapjának halála volt, ami miatt Noszvajról Sályra költözött, a nagy költséggel emelt épületek üresen pedig ne álljanak és tönkre ne menjenek. 

Nem mellékes körülmény, hogy Szepessy Sámuel 1775-től nagy összegű kölcsönöket vett fel: 1778-ban a budai egyetemtől 40 ezer forintot kapott, 1783-ban pedig már úgy eladósodott, hogy szegényjogon való perindításra kért engedélyt a megyétől. Az adósságok egy része nyilván a kastélyépítéséből és díszítéséből keletkezett. 

Az épület végleges befejezése és díszítése már az új gazda idején történt, erre engednek következtetni a földszinti előtérben látható festett lugason átködlő versailles-i épületek is, amelyből tán a márki nosztalgiája és honvágya is tükröződik.

 

A keleti homlokzat előtt, az oldalszárnyak között (cour d'honneur-ös elrendezés) pompás park áll díszlépcsővel. Az utcától kovácsoltvas kapu választja el, a kapu egyik oszlopán az Almásyak címerét tartó unikornis (egyszarvú paripa) áll. A főépület tengelyében háromablakos, díszes középrész látható, földszintjén szerény bejárati ajtóval, felette erkéllyel. 

A bejárati ajtó mögött a sala terrena (hűsölő) húzódik, a lapos fiókos dongával fedett tér festése (farács, növények, ajtó stb.) lugasra emlékeztet, távolban feltűnik a versailles-i kastély perspektivikus architektúrája, emlékeztetve arra, hogy a megrendelő francia származású volt. 

A földszinti előtérből nyílik a kápolna, amelyet 1802-ben alakítottak ki, illetve rendeztek be, eredetileg a család tagjai számára, de idejárt a falu kevés számú katolikusa is. 

Az előtérből elegáns kétkarú lépcsőn át az emeletre jutunk. Innen a park felé nyíló ajtó az épülettel három oldalról körülhatárolt barokk udvarra vezet.

 

Az emeleti előtér mennyezetét freskó díszíti, amely Auróra diadalmenetét ábrázolja, Kracker János Lukács művész festette 1778-ban. Az oldalfalakat római istenségek szoborszerű karikatúrái, gúnyképei díszítik, Venus, Apolló, Diana, Mars, Euterpe, Merkur építészeti formákba kényszerített figurái láthatók. A művész franciametszeteket használt előképnek, ezek jellegzetessége volt a mitológiát kigúnyoló, racionalista felfogás. 

Az előtérből a középső ajtón a díszterembe lépünk, amelynek mennyezetén a bor élvezetét mutató jelenetet látunk, középpontban látható maga Bacchus a sátrában, éppen italozás közben, körbe-körbe bakkecskével huzakodó, borosamforát felborító puttók, majd Noé lerészegedése és fekvő nőalakok szőlőfürttel. A secco technikájú festmény Szikora György egri festő munkája. A falakon festett fülkében XVI. Lajos-stílusú díszvázák virágfüzérekkel, csokrokkal: Zach József munkái. 

A nyílászárók, ajtók, ablakok eredetiek, tölgyfából készültek, barokk stílusban, rajtuk eredeti míves zárak. A díszteremben lévő eredeti, copf stílusú cserépkályhát Magner Károly győri fazekasmester készítette. 

A díszteremből balra a szalonba, más néven a római szobába jutunk, amelynek mennyezetén görög mitológiai témájú freskót látunk. A barokkos freskón szatír kecskével, játszó puttók, férfi- és női figurák láthatók. (Egyes vélemények szerint Zeusz, Héra és Ámor.) A terem nevét a falakon látható római légiós jelvényektől és az ablakmélyedésekben látható, Domitianust, Titust, Othot és Vespasianust ábrázoló portréktól kapta. 

A díszteremből nyílik az északi sarokrizalit emeleti szobácskája, az ún. madaras szoba. A falakon, festett építészeti keretben egzotikus madarak láthatók, a nyílások felett sasok, a párkány felett festett, áttört rács, ismét egzotikus madarakkal. A pikáns bájú, franciás mű minden bizonnyal XVIII. századi francia előképek alapján készült 1780 körül. 

A parkban lévő építmények közül legnevezetesebb a déli sarokban lévő télikert 1810-ből és a hozzá tartozó francia őrség egykori épülete, ahol a pálmák, díszcserjék, virágok díszlettek egykor. A félig tufába vájt építményt nagyméretű dongaboltozat fedi, a szabadon lévő homlokzata két kőpillérre támaszkodva teljesen üvegezett, így a napfényt korlátlanul biztosítja. A télikert fűtése kívülről történt és a belülről vaslappal fedett, süllyesztett csatornából áramlott a meleg levegő. A télikert mellett sziklába vájt kápolna volt. 

 

Feltétlenül megemlítésre méltó még a több mint 52 méter mély és két méter széles ásott és faragott kővel kifalazott kút, amelyre két hatalmas kerékkel működő barokk kútházat építettek. A parkban a kovácsoltvas napóra, valamint a díszesen faragott, kőkerettel szegélyezett, tavirózsával és vízinövényekkel díszített tavacska tette még idillikusabbá, romantikussá az egyébként is vonzó környezetet. 

A télikert tetején kialakított és gyönyörű kilátást nyújtó terasz díszes vas védőkorlátjában ott találjuk az A, J és H, C monogramokat, amelyek a márkit követő Almásy János és Haller Cecília neveit és birtokosságukat örökíti meg. 

A kastély és birtok a márki halálával az elsőszülött Almásy János tulajdonába került, aki a díszudvart lezáró kerítésben lévő főkapu oszlopfőjére egy-egy unikornist (egyszarvút) állíttatott, amelyek mellső lábaikkal a nemesi családi címert tartják. 

A kastély állandó lakhelyként szolgált a családnak és bizonyára társasági életet is teremtettek, amelyre mint művészetpártolók, meghívták az akkoriban Egerben vendégeskedő Dérynét is. Erről egy írás is tanúskodik és a tiszteletdíj kifizetését is rögzíti. Bizonyára nem Déryné volt az egyetlen művész, aki megfordult a kastélyban.

1869 őszén Steinhauser István 96 ezer forintért megvásárolta a kastélyt és az egész Almásy-birtokot, amelyet az 1878-ban házasságot kötött Berta nevű leányának adott hozományul. Így a kastély egy újabb birtokos, Steinhauser Berta és férje, Gallasy Gyula vezérhadbiztos tulajdonába került. 

A kastély az 1900-as évekig a Gallasy család lakhelye volt, majd a századfordulón a Berta-major mellett újonnan emelt épület vette át ezt a szerepet.

 

Gallasy Gyula halálát követően az Almásy-féle kastély a kisebbik Gallasy fiú tulajdonába került, aki csak a nyári hónapokban tartózkodott itt. Végül 1930 körül eladta. Az új tulajdonos a Balla és Benteley Drake házaspár lett, akik 1944-ig voltak birtokosai a kastélynak. Ezt követően 12 "háborús esztendő" következett a kastély történetében, míg végül 1956-1957-ben az elhanyagolt, megviselt épületet tatarozták és üdülő céljára rendezték be. Ekkor került sor először a közel kétszáz éves freskók restaurálására, amelyek az addig gyertyával, mécsessel történt világítás miatt erősen kormozottak voltak, de a beázás és az épület nem célszerű használata is nagy károkat okozott a freskókban, parkettában egyaránt. 

1972-től Heves Megye Tanácsa átvette a kastélyt, helyreállította és a freskókat újból restauráltatta. Ma mint kastélymúzeum a látogatók rendelkezésére áll.